Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karikagyűrű eredete

  

 

„A házassághoz kapcsolódó gyűrű viselésének szokásával, eredetével szeretnék megismerkedni. Pontosan mit jelképez a gyűrű, mióta szokás a gyűrű viselése, és miért pont a gyűrűsujjra húzzák?”

 

Kép

 

 

A jegygyűrű története az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az első gyűrűk, karkötők feltehetően a Nílus partján növekedő, kunkorodó sás-, nád-, kákalevélből készültek.

A kör több ősi kultúrához hasonlóan Egyiptomban is az örökkévalóság, valamint a Nap és a Hold jelképe volt. A körkörös forma kifejezi a soha el nem múlást, jelképezi, ahogy a szerelem és az egymás iránti vonzalom érzése az egyik féltől a másikig folyik, körben-körben, örökkön-örökké. Jelentése van a gyűrű közepén lévő lyuknak is, amely kapuként, ajtóként nyílik a jövő eseményeire. Így nem csoda, hogy a karikagyűrű hamar összeforrt a házassággal.

 

Kezdetben kenderből készült

Kezdetben a karikagyűrűk nem voltak túl tartósak, a többség kenderből készült. Később népszerű alapanyag volt a bőr, a csont és az elefántcsont. A fémek megművelésével hamarosan már a jegygyűrű alapanyagául szolgáltak. Rómában először vasból készült a jegygyűrű, formája gyakran egy kis kulcsra hasonlított, utalva a fiatal feleség háztartási jogkörére. Mükénében és Trójában már az arany jegygyűrű is feltűnt.

A középkorban az aranygyűrűk mellett a gazdagok körében egyre népszerűbbé váltak a drágaköves gyűrűk. A reneszánsz Itáliában, illetve a XVII. századi Angliában és Franciaországban viszont gyakori volt az ezüst jegygyűrű is.

A gyűrűnek, mint szimbólumnak már időszámításunk után 1200 körül olyan nagy jelentősége volt, hogy egy püspök megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy viccből húzzák a lányok ujjára. A 15. és 16. században tűntek fel az első ikergyűrűk. Ezeket egymásba lehetett tolni és egyet hordott közülük a vőlegény, egyet a menyasszony az eljegyzés időtartama alatt.

Érdekesség, hogy a korai reformáció, mint pogány jelkép elutasította a jegygyűrűt, ma viszont szinte minden keresztény felekezet elfogadja.

 

 

 

Kép



A jegygyűrű gravírozása szintén gazdag hagyományra tekint vissza. Már az ókori rómaiak gyűrűire is bölcs mondásokat, ígéreteket, fogadalmakat véstek. A régi feliratok között ilyeneket találunk: ”Tiéd a szívem”, „Bennem lakozik a hűség”, vagy a fenyegető „Csalfa ne légy!” és a parancsoló „Szerelem és engedelmesség!”.

A jegygyűrűt az ókorban a bal kéz negyedik ujján viselték, úgy vélték ugyanis, hogy innen egy véna egyenesen a szívbe, a szerelmi érzés otthonába vezet. Manapság a kezet illetően megosztott az egyes népek véleménye. Nálunk először a bal kézen hordják, majd az esküvőn átkerül a jobb kéz gyűrűsujjára. Nem így Franciaországban, ahol a karikagyűrűt a bal kézen viselik. Az izraeliták viszont a jobb kézen viselik, csakúgy mint a görögök.